Vers tér 2023

... szürreális és kortárs művészeti elemekkel 

Idén immár ötödik alkalommal szerveztük meg Vers tér elnevezésű programunkat. A Költészet napjához kapcsolódó színes, minden korosztályt megmozgató eseményt ebben az évben, a korábbiaktól eltérően két naposra terveztük.

Így persze a szervezés is több időt és energiát igényelt, ami nemcsak lábaink, hanem idegrendszerünk állapotában is megnyilvánult. Míg előbbi az eszközök beszerzése és a támogatók keresése közben rövidült meg némileg, úgy utóbbinál annak szálai mutattak némi kuszaságot. De hála ki- és összetartó csapatunknak, lassan mégiscsak célegyenesbe hoztuk a dolgokat, melynek eredményét Gyöngyös város apraja és nagyja egyaránt megtapasztalhatta.

Szeretett Attilánk születésének napján kívül nem szabad megfeledkeznünk ama bizonyos Sándorról sem, aki éppen 200 éve látta meg a napvilágot a dél-alföldi Kiskőrösön. Így e két költő szelleme kéz a kézben töltötte be a Fő teret április 11-én és 12-én.

Változás volt idén az is, hogy a program visszatért eredeti helyszínére. Gyöngyös város szimbólumai, vagyis a Nap, a Hold, a szőlőtőke és a nyelvét öltögető farkas közé, aki szoborként manifesztálódva némileg szelídebb ábrázatot mutatott.

A helyszínválasztás egyébként sosem egyszerű dolog, hiszen sok szempontot kell figyelembe venni. Egy város Fő tere mindig jól hangzik, mint az események koncentrált terrénuma, ám az amúgy is szeszélyes április ilyen helyeken még cúgosabb, ami a kollégák nyakának lerövidülésén és a kezek gyakori dörzsölgetésén volt leginkább tetten érhető. Emlegettük is gyakran szegény jó poétánkat, hogy:

"Drága Attila, miért nem júniusban születtél?"

Kérdésünk persze – az alkalomhoz illően – költői volt. Így beletörődtünk, hogy a jövőben sem lesz kevesebb textil rajtunk, mint az idei Vers téren.

De mit számít mindez, ha erkélyünk hangszóróiból Petőfi versei áradnak és közben versszalagunk is újabb és újabb poémákkal egészül ki? A délutáni, már a könyvtár falai közt zajló szavalóversenyről és az azt követő, Jövendölés című pályázatunkra érkezett munkákból nyílt kiállításról már ne is beszéljünk.

A Vers tér második napján a nemzetközi helyzet még tovább fokozódott, hiszen poétáink szellemét már délelőtt megidéztük. A transzcendens erők hathatós segítségére szükségünk is volt, mert bár a jéghegyek ekkorra már rég elolvadtak, azért a színpadelemek, sörasztalok, sörpadok és kábelkötegek tengerében könnyen elsüllyedhettünk volna.

Ezért igyekeztünk mindezeknek szél és borulás biztos rögzítést találni. Ez néhány, létrán történő akrobata mutatvány után sikerült is, így a megnyitó beszédet követően az ide érkező apróságok már biztonságban nézhették és hallhatták Rosta Géza vidám gyermekműsorát.

Közben a fák közé erősített versszalag is vígan lengedezett, melyek közül egy-egy poéma kötelékéből elszabadulva az OTP Bank Nyrt. gyöngyösi fiókja felé vette az irányt, nem is sejtve, hogy az Egységesített Értékpapír Hozam Mutatónak (EHM) és a költészetnek nem sok köze van egymáshoz. Kolléganőnk azonban nem volt rest és a kötött versformából elszabadult, renitens költemények után vetette magát.

Persze szürreális jelenetekben a könyvvásár közelében sem volt hiány, hiszen itt egy kihívásokat kedvelő és biciklijét tekerő férfiú az elárusító pult – kandeláber – elektromos kábel hármasán szeretett volna általkerekezni, kevés sikerrel. Charlie Chaplint megszégyenítő, rögtönzött előadása azonban némi mosolyt csalt az arcunkra.

A gyerekek eme jelenetekre ügyet sem vetve, rendületlenül színezték a tér aszfaltját, melynek eredményeként a talpuk alatt körvonalazódó Petőfi portrék már-már a közeli drogéria lépcsőéig kúsztak. Persze azért némi témaváltás is érzékelhető volt, melyet jól illusztrált az

"Elvis örökké él!" felirat.

Némileg nyugodtabb körülmények között zajlott a fiataloknak szervezett, Petőfiről középiskolásoknak című előadás, melyet Dr. Reisinger János, irodalomtörténész tartott a könyvtár emeletén.

Közben a Fő téren sem állt meg az élet, hiszen Versmondó délutánunkon a város apraja-nagyja hallatta hangját. Ezen többek között a Vachott kör és a Kamasz Klub tagjai is képviseltették magukat. Emellett külön megtiszteltetés volt számunkra, hogy Dr. Reisinger János is élt a lehetőséggel, így az ő szavalatait is meghallgathatta a közönség.

Eközben nagyban készültek az Alla prima alkotások a könyvtár mögötti kis téren, melyekhez kapcsolódóan, a Versmondó délután záróakkordjaként közönségszavazást is tartottunk.

A nap azonban ezzel még nem ért véget, hiszen az irodalomtörténész egy újabb előadással színesítette rendezvényünket. Így délután öt órától az érdeklődő közönség "Petőfi két Nemzeti dala" című előadását is meghallgathatta, mely által számos érdekességet tudtunk meg a témával kapcsolatban.

A programok lajstromba vétele közben véletlenül se feledkezzünk meg Petőfi-hasonmásainkról. Hiszen ők mindkét napon rendületlenül rótták a köröket a Fő téren, így hozva még közelebb hozzánk szeretett Sándorunkat.

Bízzunk benne, hogy a következő Vers tér legalább ilyen jól sikerül és madzagon fennakadó biciklisek sem borzolják majd idegeinket! :)