Könyvek a füvön, programok a köbön  avagy Könyvtári Piknik Nᵒ 1

A Benetton is megirigyelhette volna a Posta parkot június idusán, melynek frissen nyírt, hűvös pázsitjára egymás után puffantak a puffok a városgondozás helyre kis teherautójának mindent befogadó platójáról. A méretes babzsákok, mint mesebeli színes gombák tűntek ki a bukolikus környezetből, melyek huzatjáról ámulva bámultak könyvtárunk bölcs baglyai, hogy vajon itt most mi is történik? A vizuált nagyban emelték a piknik elmaradhatatlan kellékei, a plédek és a fonott kosarak, hogy a rizspapír lampionokról már ne is beszéljünk!

A Posta park terrénumát fenti tárgyakkal, továbbá egy jó szekérderéknyi könyvvel hamar megtöltöttük. A kültéri lakberendezés pedig nagyjából a papírra vetett díszlettervnek is megfelelt, hiszen nehogy má' csak úgy pléd ide, meg oda…, meg amoda!

Egy rejtélyes alkotmány is a pázsiton landolt, melynek darabjait egymásba konvergálva már-már az az IKEA által generált érzés kerített minket hatalmába, miszerint de jó is, ha sok pénzért mi magunk állíthatjuk össze a bútort odahaza. :D

Ez utóbbi szerencsére nálunk nem állt fenn és némi sóhaj, illetve fejvakarás után végül csak összeállt A brémai muzsikusok színtere, akik délelőtt és délután is szórakoztatták a kicsiket, a nagyokat és a még nagyobbakat.

A gazdájuknál kegyvesztett, kedves háziállatok sikertörténetét az ismert DWD zenekar repertoárja alapozta meg, amelyben a fiúk által előadott melódiák közt az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Gigliola Cinquetti dala is helyet kapott. Aki abban a szerencsés, (vagy szerencsétlen) helyzetben volt, hogy már akkor lehetősége adódott vitatkozni a sarki fűszeressel, annak homályos emlékképként felderenghet a törékeny talján titánia, aki a francia Givenchy letisztult stílusát megszégyenítő, egyszerű, "little black dress"-ében, pilláit rebegtetve trillázta a Non Ho L'Età című melódiát.

Dini és Wyrág persze más outfitben adta a hangulatot és pilláikat is ritkábban rebegtették, mint Gigliola, ám ez mit sem számított, hiszen lelkesen és biztosan tolták a talján nyelvet, mely által mind a pázsiton heverők, mind olaszos kolléganőm szíve hevesebben dobogott bordái közt.

Nem kevesebb izgalomban volt része kiskutyámnak, Bumbikának, aki, mint parkból kitiltott élőlény, kamikaze módon igyekezett lelefetyelni jeges kávémról az ínycsiklandó édes tejhabot. Szeretett canis lupus familiaris-om e tettével mindössze a "Parkban kutyát sétáltatni tilos" tábla miatt szerette volna kárpótolni magát, miközben tejhabos orrocskájával és barna gomb szemeivel tekintett rám. Ebből, mint jó gazdi, azonnal levettem ebem adekvát és minden bizonnyal költői kérdését, miszerint, ha már azok a bölcs, tudós emberek nevem után odabiggyesztették a familiarist, akkor talán nem tartozom-e én is közétek, emberek közé? Miért tiltanak ki engem a puha pázsitról, a hűvösséget adó fák árnya alól, amikor dolgozó társaim rendőrök mellett teljesítenek szolgálatot, romok alól mentenek ki embereket, vagy vakokat navigálnak a város forgatagában..? 

Bumbikám filozófiai eszmefuttatása közben persze javában folyt a könyvvásár, a kézműveskedés, a pénzverés, az arcfestés, az íráselemzés, de a piknik résztvevői a könyvszigeteken is megpihenhettek, ahol az életmód, a klasszikus, az ifjúsági könyvek és a borzongató krimik is helyet kaptak. Kicsik és nagyok menetlevelekkel kezükben róhatták a köröket, hogy stempliket gyűjtsenek, minekutána nyereményjátékunkban is részt vehettek. A közös festmény készítése sem maradhatott el, mely színvilágában jól leképezte a nap hangulatát. 

A nemzetközi helyzet közben érezhetően fokozódni látszott, hiszen közeledett a nyereménysorsolás. A szerencsések könyvekkel, könyv utalványokkal, kézfogással és néhány kedves mosollyal távozhattak. De nem túl messzire, hiszen, mint ahogyan nincsen rózsa tövis nélkül, úgy nem maradhat program sztárvendég nélkül. Ennek folyományaként a nap a Kávészünet zenekar koncertjében csúcsosodott ki, ahol a fiúk speciálban tolták híres poétáink sorait közönségünk nem kis örömére. A tagok vallják:

"A Vers többre hivatott mintsem, hogy porosodó könyvek mélyén lapuljon.

Ott lehet a vonaton, a rendelők túlzsúfolt várótermeiben,

a semmittevés estéiben, vagy egy lázadó fiatal eszméiben.

Mindegy, hogy olvassuk, vagy hallgatjuk őket.

Okkal élnek köztünk, mert dolguk van velünk.

Úgy szólnak hozzánk, ahogy mi emberek egymáshoz nem tudunk."

… és tudjátok? A versek a könyvekben vannak és a könyvekben nemcsak versek vannak.

Ezért hát, kedves Olvasók! Legyetek résen a présen, mert az MI (Mesterséges Intelligencia) már a spájzban van! De erről majd legközelebb…