Az első szerdai roham

PROLÓGUS

Könyvtár olvasószolgálata, a nagy roham előtti nap, két kolléga kétségbeesve jön

• Hozzatok még egy asztalt, már nem tudjuk hová tenni a könyveket!
• Tegyetek a székekre is!
• Már azokon is vannak, úgyhogy muszáj lesz lehozni még egy asztalt.
• De akkor mi marad fent? Oda is kell a visszahozottakhoz.
• Majd megoldjuk valahogy, hozzátok!
• Oké!

Mostanában gyakran hallani hasonló párbeszédeket könyvtárunkban, különösen azóta, hogy a hátsó ajtós kölcsönzési lehetőség a januári két napról egy napra redukálódott. Emellett az olvasók egyelőre kénytelenek a személyes válogatást is nélkülözni. Pedig a legtöbben elsősorban ily módon keresgélnének, vagy ahogyan sok olvasó viccesen megjegyzi:

• Úgy szeretnék bambulni a könyvek előtt! 

Mi aztán igazán értjük ezt, hiszen így nekünk is egyszerűbb lenne és valljuk be, a percről-percre érkező e-mailes, facebook-os és telefonos kérések áradatától már-már polipnak érezzük magunkat, amelynek olykor nyolc karja sem elég ahhoz, hogy eleget tegyen valamennyi kívánságnak. Persze mondhatnánk, hogy ha a türelmes, vagy kevésbé türelmes megkeresések a mágikus szerdához közeledve időben arányosan oszlanának meg, akkor kicsit könnyebb lenne, de ez sajnos nem így van. Míg a szerdai roham után kicsit lanyhul az érdeklődés, hétfőre virradóan az e-mail-eket megtekintve gyakran érezzük úgy, hogy igazából már kávé sem kell, feldobódunk a nélkül is.

A helyzet miatt olvasóinkkal mostanában szinte csak a virtuális térben találkozunk, így pedig aztán kicsit döcögősebb a kommunikáció. Hiszen míg sokan a legnagyobb precizitással írják meg, vagy diktálják telefonba a szerző nevét, a mű címét és írják oda olvasójegyük számát, addig más esetekben gyakran kutakodunk emlékezetünkben, vagy hívjuk segítségül a "gugli"-t, hogy kitaláljuk, vajon olvasónk mire is gondolhatott? Ezt azért a legtöbbször megoldjuk, de persze más sikerélmény is van bőven. Hiszen, ha a kért öt-tíz-tizenöt kötet közül legalább a fele bent van, szinte már látjuk is magunkat, amint üdvözült mosollyal nyújtjuk át a csomagot a hátsó ajtónál azon a bizonyos szerdai napon. Ám olykor rejtélyes dolgok is történnek a könyvtárban...

Ilyen volt például az az eset, amikor új polcokkal gyarapodott könyvtárunk, hiszen a B és a C állapota már tarthatatlan volt, ezekhez a betűkhöz már egy brosúrát sem igen tudtunk volna bepaszírozni. A Geppetto asztalosműhelyének illatát még magában hordozó, vadonatúj polcokat poroltuk, amikor a pakolás alatt, Benkő László művei mögül egyszer csak elővillant Stephen King, A búra alatt című kötete, amely elsőre némi döbbenettel töltötte el a kollégákat. Az érzés tovább fokozódott akkor, amikor Madeline Miller, igéző, bronzszínben ragyogó, Kirké című kötetére leltünk Borsa Brown könyvei mögött. Ebből is látszik, mennyire hasznos a rendszeres portörlés.

De ez csak egy kis intermezzo volt. Inkább kanyarodjunk vissza ama szerdai napra.

I. FELVONÁS

1. szín

Könyvtár ebédlője, nyitás előtti megbeszélés, fiatal kolléganő rohan felfelé a lépcsőn

• Gyertek gyorsan, rengetegen állnak az ajtóban!

Az előzetes kérések után ezen persze mit sem csodálkoztunk, ezért a helyzetre a Pom-Pom meséiből jól ismert, Órarúgó gerincű felpattanó módjára reagáltunk és fiatal kolléganőnk által kavart légáramban szaladtunk lefelé a lépcsőn.

A látvány persze önmagáért beszélt, hiszen olvasók kígyózó sora állt az ajtóban. Ki nagyobb, ki kisebb szatyorral várakozott, de olyan is volt, aki gurulós bevásárló táskáját telepakolva hozta vissza az elolvasott könyveket. Mi pedig újra polip üzemmódba kapcsoltunk. Míg egyik kezünkkel a könyveket vettük át, a másikkal már át is adtuk. Persze szerettük volna megörökíteni a pillanatot és néhány fotót készíteni a rohamról, de ezt a luxust akkor nem engedhettük meg magunknak. Hiszen minden kézre szükség volt.

A hipotermiás tüneteket elkerülendő, a hátsó ajtónál frontharcot vívó kollégák folyamatosan cserélődtek az olvasószolgálaton feladatukat ellátókkal. Persze ez utóbbin sem volt egyszerű a helyzet, hiszen a kérések aznap is folyamatosan érkeztek. Már-már az az érzésünk támadt, hogy mindez olyan, mint Maurice Ravel Boléró-ja, amelynek sosincs vége. Nem baj, így legalább elmondhatjuk, hogy a hét első napjaiban áldozunk a művészet oltárán is.

...

EPILÓGUS

Gyöngyösi könyvtár háza tája, olvasószolgálat, munkatárs meredten nézi a monitort

KÖNYVTÁROS I.  Mindjárt öt óra, zárunk. Most már kapcsold ki a monitort!

KÖNYVTÁROS II. De még egy csomó e-mail van!

KÖNYVTÁROS I.  Ne aggódj, lesz holnap is.

KÖNYVTÁROS II. Oké, megyek... (sóhaj)